Vass Lajosné (1935-2014)
Dátum: 2014.03.27
- Rögzítette: Adminisztrátor
A Mindenségbõl hiányzik egy csillag, - a Mindenségbõl hiányzik valami. A Világból hiányzik a mi világunk, - a Világból hiányzik valami. (Váci Mihály)
Vass Lajosné 1935. január 13. – 2014. március 17.
A kisteleki könyvtár 1967. május 25-én új vezetõt kapott Vass Lajosné személyében. Magdi néni töretlen hittel és lelkesedéssel irányította a könyvtárat 23 éven keresztül. Az akkori könyvtári épületben (Rákóczi utca) vezetése alatt számos olyan fejlesztés valósult meg, mely a mai napig az intézmény mûködésének alapját képezi. 1971-tõl a betûrendes címszó és szakkatalógus építése, 1972-tõl a gyermekkönyvtári részleg alakítgatása, csinosítása, 1977-tõl, mint önálló, külön szobában elhelyezett gyerekrészleg kialakítása, majd a zenei részleg megvalósítása fûzõdik irányításának elsõ évtizedéhez. Munkája során jó kapcsolatot ápolt óvodákkal, iskolákkal, intézményekkel. A mûvelõdési házzal való együttmûködése révén közös rendezvényeket is szerveztek. Rendszeresen megrendezésre került a Mezõgazdasági Könyvhónap, melynek keretében szakmai tanácsadásokat, fórumokat tartottak. A könyvtári rendezvények kínálatát számtalan meghívott vendég színesítette. Író-olvasó találkozók alkalmával Rónaszegi Miklóssal, Jókai Annával, Annus Józseffel, Janikovszky Évával, Oszter Sándorral, Vass Gáborral is találkozhattak az érdeklõdõk. Nõk Klubja keretében divattanácsokat kaphattak a vendégek, míg Mikó Sándor az otthon berendezésére ízlésformáló elõadásokat tartott. Rendszeresen megtartotta a könyvtárhasználati órákat az általános iskolásoknak illetve könyvtárbemutató foglalkozásokat óvodásoknak, de emellett számos vetélkedõt is szervezett diákoknak. 1987-ben Kiváló Munkáért kitüntetést kapott, a kulturális területen huzamos idõn át végzett színvonalas munkájáért. 1989 októberében a könyvtár épülete életveszélyessé vált, sürgetõen megoldást kellett keresni az elhelyezésére, amely egy éven belül sikerült is. 1990 októberében költözött új helyére a könyvtár (Petõfi utca 3.), de õ a költözés idején már a nyugdíjas éveire készült, hiszen 1990. december 15-én nyugdíjba vonult, majd késõbb Lajosmizsére költözött.
Magdi néni tartalmas és kulturális értékeket hordozó munkája, energiája példaértékû. A könyvek és az emberek szeretete, a humora, jó kedve sokszor átsegítette a nehézségeken. Utolsó telefonbeszélgetésünk alkalmával megkérdeztem tõle, hogy megvan-e még a jó kedve, de már azt válaszolta rá, hogy „nem nagyon”. Nekem mégis így marad meg az emlékezetemben!
Búcsúzom Tõled, Magdi néni! Nyugodj békében!
Erdélyi Csilla
|